Péterfi István (1970): A házigalamb és tenyésztése

"Ceres" Könyvkiadó, Bukarest, 118-119 p.

Szolnoki bagdetta, helyi elnevezés szerint zsidó- vagy színes zsidógalamb (129. ábra). 1954-
ben standardírozta a Magyar Galambsport Szövetség. Szolnoki tenyésztők közlése szerint az
1920-as években dragon, karrier és röpposta keresztezéséből kiindulva több évig tartó
visszakeresztezéssel tenyésztették ki, különböző színekben.
Nagyság és testalkat tekintetében az utazó postagalambra hasonlít.
Feje hosszúkás, közepes szélességű, homloka annyira boltozott, hogy a csőrrel egy egyenes
vonalat képez. A fejtető domború, hátrafelé kerek ívben egyesül a nyakkal. Feje sima.
A szemek színe a fehéreknél sötétbarna, a színeseknél narancssárga, széles, kétsoros, világos,
fehér-sárga szemgyűrű veszi körül.
Csőre vastag, 30 mm hosszú, kissé lefelé álló. A felső csőrkáva vége hajlott.
Orrdudora hosszú, a csőr közepéig ér, kissé duzzadt, sima felületű és porozott. Kerekded
torokmetszése mély kivágású.
Nyaka közepes hosszúságú, a toroktól a vállak felé vastagszik.
Melle széles, telt, domború, de nem előreálló.
Háta vállban széles, a farok felé lejt.
Szárnyai közepes hosszúságúak, egyenesek, szorosan testhez állók, evezőik a farkon
nyugosznak, nem kereszteződnek és csaknem a farokvégig érnek.
Farka keskeny, zárt, lapos, a hát vonalával lefelé eső egyenes vonalat alkot.
Lábai közepes hosszúságúak, erős csontozatúak, simák.
Tollazata dús, tömött, testhez álló és fényes.

Tenyésztik egyszínűben (fehér, fekete, hamvas, csokoládészínű, sárga és vörös), szalagos
kékben és ezüstben (ún. égszínben).