Szolnoki bagdetta
Az 1920-as években karrier, dragon és postagalamb keresztezéséből állították elő. Az azonos
küllemű egyedek továbbtenyésztésével, folyamatos szelekcióval tették öröklődővé a fajtajegyeket.
Bár helyi fajtaként már hosszú idő óta megkülönböztették (zsi­dógalamb), egységes elnevezését
és standardját csak jóval később rögzítették.
Testtömege erős, jól izmolt postagalambéval megegyező, hosszabb lábain azonban emeltebb
melltartással, annál meredekebb testtartású.
A fej hosszúkás, közepes szélességű. Enyhén lefelé irányuló csőrgerince törés nélküli, lapos
ívet képez a homlokkal, folytatólag a fejtetővel, valamint a kereken ívelt tarkóval.
A szemek élénkek, széles, finom szövetű, kétsoros, viaszszínű gyűrűkkel ke­retezettek. A
fehérek szivárványhártyája sötét, a színeseké narancssárga, enyhén vérerezett.
A csőr tőben vastag, hegye felé fokozatosan elvékonyodó. A felső káva he­gye mérsékelten
lehajló, de nem érhet túl az alsó csőrkáva hegyén. Az orrdudor hosszúkás háromszögletű, középen
osztott, enyhén duzzadt, sima felületű, fehéren porozott.
A közepes hosszúságú és vastagságú nyak tartása függőleges, a fej irányában alig elvékonyodó,
a toroktáj ívben kikerekített.
A mell jól izmolt, széles, legömbölyített, nem előredomborodó.
A vállak között széles hát a farok felé elkeskenyedő és egyenes vonalban lejtő.
A kirajzolódó vállbúbok tájékán széles szárnyak a testhez lazán simulók. A másodrendű evezők
a hátat jól takarják, az elsőrendűek hegyei a keskeny, szorosan záródó kormánytollakból álló és a
hát lejtési irányát törés nélkül követő farok szélein át érintkeznek, de egymást nem keresztezik. A
farok végét nem érik el.
A lábak közepes hosszúságúak, a combok alsó fele szabadon álló, a csüdök és az ujjak
tollatlanok.
A dús, tömött tolltakaró feszesen simuló.
Elfogadott színek. A színek teltek. A feketék, a vörösek és a sárgák zománcszerűen fénylők.
Előfordulnak még fehérben, csokoládészínben és hamvas egyszínűben, fekete szárnyszalagos
kékben és barna szalagos ezüstben. Az utóbbi színének finomságát az egyenletesen termelt
tollpúder adja meg.

Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 177-178. p.