A „ szolnokiak”

Amint azt már az előző számban említettem, Szolnok városa is azon hazai települések közé tartozik, melynek két galambfajta is a nevét viseli. Nem tudom, hogy a város vezetése mennyire van tudomással e tényről, mennyi információval bír róla, de valamennyi, hazánk, hazai településünk nevét bíró galambfajta reklámértéke sem elvitatható, hisz’ a kiállítások, ismertetések során rendre leírásra kerülő fajtanév, a külföldi tenyésztők állományaiban meglévő hazai galambfajták egyúttal az ország, város, község nevét is öregbíti ország-, Európa-, sőt világszerte.

Székesfehérvárott a város természeti értékei közé sorolták a székesfehérvári bukógalambot, szép erkölcsi elismerést adva ezzel a fajta egykor élt kitenyésztőinek, mai őrzőinek. Kiállításainkat a város támogatásával rendezzük (pályázat), azt rendre Polgármester úr nyitja meg, ad át alkalmanként 1-1 oklevelet, elismerve ezzel is a galambtenyésztők értékmegőrző munkáját. Máshol is járható lenne ez az út, mely elsősorban nem (csak) anyagi kérdés. Mindnyájan tudjuk, hogy a régi, honos növény- és állatfajtáink megőrzése nemzeti érdek is. A kipusztult, eltűnt fajták, melyek évszázadok tenyésztői munkájával jöttek létre, mind-mind csökkentik értékeinket.

Szolnoki bagdetta

Az orrdudoros galambfajták közé tartozik. Jó-jó, de feltehetjük a kérdést: mi az, hogy orrdudor? Az orrdudor a felső csőrkáva orrnyílásokat befedő bőrképződménye, mely minden galambfajtánál előfordul, de a legtöbbnél nem kap ennyire hangsúlyt. Az orrdudorok növekedésével párhuzamosan megszélesedtek a szemgyűrűk. Jellemző az többé-kevésbé ívelt csőrforma is. E három tulajdonság együttes kihangsúlyozása alapján került e csoportba a szolnoki bagdetta. E küllemi jegyek, melyek jellemzőek az orrdudoros fajtákra, 3-4 éves korra fejlődnek ki, a fiatal galambokon kevésbé kap hangsúlyt. Ebből adódóan fiatalgalamb kiállításokon kevésbé emelkedik ki a mezőnyből, ezáltal nem annyira látványos.
Megkülönböztetünk valódi orrdudorosokat és a bagdettákat. Majd’ minden országnak megvan a maga jellegzetes bagdetta fajtája (nürnbergi-, cseh-, ostravai bagdetta, sőt az újabban leírásra kerülő nagyváradi szemölcsös galamb is).
Az orrdudoros fajták eredeti hazája a Közel-és Közép Kelet, ahol a hírvivő galambok szerepét töltötték be. A modern röpposta kialakításában nagy szerepet kaptak az orrdudorosok.
Nem tartozik a nagy tenyésztői táborral rendelkező fajták közé. Ismertető, elemző cikkek az utóbbi időben nem is igazán jelentek meg. Tenyésztői sosem tartoztak a szívesen író galambászok közé, így szinte művészet összeszedni a fajtáról szóló ismertetéseket, leírásokat, tenyésztési útmutatókat.
A galambtenyésztésben kevésbé járatosak első ránézésre nagyobb testű utazó postagalambnak néznék, később azonban feltűnik a toll színezettségének élénksége, a galamb pompás formája, testtartása, a már leírt küllemi jegyek egységével párosulva.
A fajta kialakítására Szolnokon az 1920-as évek előtt került sor. Dragon (mely valódi orrdudoros fajta), karrier (valódi orrdudoros) és röpposta (melynek kialakításában már szerepet játszott az előző két fajta) felhasználásával, folyamatos szelekció révén tenyésztették ki. A csőr alakja, formája miatt az első időkben még „ zsidó-” és „ színes zsidó- ” galamb néven is emlegették.
Bizonyíték az előzőekben leírtakra Dalotti Aladár Galambfajtáink nevének kicsavarása című írása, mely A Galamb című szaklap 1911. december 1-i számában jelent meg.
Nevezték „…Szolnoki sportkollégáink…a postát…”zsidónak”, lévén neki jó nagy görcsös orra…”
A már említett keresztezések ekkor már megtörténhettek, ez a változat már alapja volt a szolnoki bagdettának.
Helyi fajtaként tehát már régóta létezett, de első hivatalos fajtaleírása csak1954-ben jelent meg.
Dr. Teremi Gábor, hazai galambfajtáink következetes védelmezője A galamb című, 1956-ban megjelent könyvében ismerteti, részletesen leírja.
A szinte valamennyi hazai galambfajtát, változatot ismertető Dr. Péterfi István: A házigalamb és tenyésztése című könyvének 1961-es, 1970-es kiadásaiban a szolnoki bagdettát részletesen leírja, fényképpel illusztrálva, csőrét 30 mm-esnek írva.
A Kisállataink című újság 1999.júniusi száma közli Bosnyák Imre ismertetését, Karrier, indus és szolnoki bagdetta az Országos Kiállításon címmel.
„…kis létszámban voltak a kiállítási ketrecekben a szolnoki bagdetták…gyakran előforduló hiba a rövid csőr, gyengén fejlett csőrdudorok, a rövid lábak, rendezetlen tollazat, laposan ívelt fej…”
Dr. Horn Péter szerkesztette, Galambtenyésztők kézikönyve című kiadvány részletes leírást ad a szolnoki bagdettáról.
2000.februárjában a Kisállataink szaklap közli Bozsó János Galambkiállítás Szolnokon című írását.
„…Városunk nevét viselő másik galambfajta a szolnoki bagdetta tenyésztői az elmúlt évi kiállításunkon nagyobb tenyésztői és galamblétszámban és jobb eredménnyel szerepeltek…”
Nemzeti Kiállításainkon rendre, de kis egyedszámban megjelenő galambfajtánk Nemzeti Kincs minősítéssel, európai elismertetéssel (EE) bír.
A külleme alapján elsősorban kiállítási galambként szereplő fajta tenyésztése során selejtezett fiataljai a konyhára kerülve elsőrendű pecsenye galambként tehetik változatosabbá, egészségesebbé étrendünket. Jó szaporodási- és nevelési képesség jellemzi. Közepes repülési adottságai révén a padláson is elhelyezhető a galambház. Színét, formáját, egyszóval jellegzetes fajtajegyeit jól örökíti, megfelelő tenyészegyedek beszerzése után a fajta a könnyebben tenyészthetők közé sorolható.
Ajánlható mindenkinek, akinek a galamb szépsége mellett a galambhús, mint konyhai alapanyag is a céljai között szerepel.

Ezek után lássuk, hogy néz ki e galambfajtánk napjainkban!

Izmos testű, meredek testtartással, emelt mellel bíró galambfajtánk az utazó postagalambnál nagyobb, hosszabb lábú. Erőteljes, elegáns megjelenésű.
A csőrgerinc – fejtető – tarkó vonala ívelt, törés nélküli.
    Kétsoros sárgás – pergamenszínű, sima szembőr, narancssárga (fehéreknél sötét, bükköny) szemírisz jellemzi.
    Tőben vastag, hosszú (30 mm) lefelé irányuló csőre világos, a feketék, kékek, hamvasak, barnafakók esetében a jelzett is elfogadott.
    Függőleges nyaktartás, széles, izmolt mell, farok felé keskenyedő hát.
    Szárnyai a test oldalához lazán simulók, evező tollai közepes hosszúságúak, egymást érintve fekszenek a farkon ( 12 kormánytoll ), nem keresztezik egymást. 
    Dús, tömör tollazat, sima ( tollatlan ) láb, csőr színével harmonizáló karom jellemzi. Az egyszínűek : fekete – vörös – sárga – fehér – olaj ( csokoládé ) – hamuszürke( hamvas ) színben fordulnak elő. Feketeszalagos kékek, barnafakók (ezüstök) is jellemzik a fajtát.
A telt, lakkozott szín alapkövetelmény.

    Gyűrűméret: 9 mm (II).

    Fajtaleíró könyveinkben rendszeres ismertetésre kerülő galambfajtánk tenyésztői bázisának szélesítésére szükség lenne, népszerűsítő írásokkal, kiállításokon történő rendszeresebb, nagyobb létszámú megjelenéssel.
Tenyésztőinek fajtaklubba tömörítésére történt kísérlet, sajnos nem sok sikerrel. Jót tenne a szolnoki bagdettának egy jól működő szakmai közösség.

    Rajtunk, tenyésztőkön múlik, hogy mennyire sikerül megszólítani a következő korosztályokat, bevonva őket a galambtenyésztésbe, megszerettetve velük hazai galambfajtáinkat. Ezt azonban csak tisztességgel, türelemmel, szakmai tudással, a fajták iránti elkötelezettséggel a tarsolyunkban tudjuk megtenni. Márpedig nagy szükségünk van a fiatalok megnyerésére a galambászat, ezen belül a magyar galambfajták tenyésztése terén. Aki viszont megszereti e szép elfoglaltságot, annak sok siker, öröm jut osztályrészéül.
    Segítsük Őket tanácsainkkal, tudásunkkal, barátságunkkal, emberségünkkel, de legfőképpen jó tenyészanyaghoz való jutás lehetőségével. Ha néhányat sikerül megnyerni, már akkor megérte. Ez az egyetlen járható út ahhoz, hogy a magyar galambfajtáinkat megmentsük a kipusztulástól.

Bárány István
Székesfehérvár