Kellemes meglepetésben lehetett része annak, aki ellátogatott Karcagra 2013 12. 21-22-én, ahol
a helyi V-139 egyesület rendezte kiállítását. Tágas hely a ketrecsorok között, fényárban úszott az
egész kiállító terem. A karcagi sportcsarnok amúgy is az egyik legtöbb természetes fénnyel
rendelkező az országban, de erre még rá volt segítve a lámpák fényével. A rendezés, mint mindig
most is mintaszerű volt. De ha egy pince mélyén rendezték volna, akkor is útra kelek, mert
tudtam, hogy néhány tenyésztő szokott kiállítani szolnoki bagdettákat. Néhány évtizede, amikor e
fajta tenyésztése hanyatlani kezdett Szolnokon először Túrkeve tenyésztői vállaltak nagy szerepet
a minőségmegőrzésben, majd Karcag vette át e nemes feladatot, és innen került át napjainkra
Kaba és környékére a tenyésztés centruma. Mostanában azonban úgy látszik Karcagon kezd régi
fényében ragyogni a szolnoki bagdetta, mert 37 db-ot mutatott be 6 –zömében helyi – tenyésztő.
Japport Mátyás az orrdudoros fajták "A" kategóriás bírálója végezte a minősítést, szakértelemmel
odafigyelve minden kívánalomra és hiányosságra. Legtöbb kívánalom a tollazattal kapcsolatban
merült fel: a szárnyak zártságával, a tollszín élénkségével és intenzitásával, a kormánytollak
hosszával és a tollazat simaságával kapcsolatban. Ezek kiküszöbölése nem egyszerű feladat, mert
a galamb egész testén egyöntetűen simának és testhezállónak kell lenni a tollazatnak. A második

legtöbb kívánalom a csőr, a csőrdudor majd az állás és testtartás területén jelentkezett, továbbá a
szem és a szembőr javítására irányuló szándék volt megfogalmazva a bírálólapokon.
Kívánok minden tenyésztőnek aki e fajtáért fáradozik sok kitartást és a jövőben ilyen
kiállításokat.

Csernei István