Szolnoki bagdetta
Származási hely:
Magyarország, a Nagy-Alföld központjában, a Tisza mentén települt megyeszékhely: Szolnok és
közelebbi környéke, ahol a 20-as években tenyésztették ki karrierek, dragonok és utazó
postagalambok keresztezésével.
A küllem főbb jellemzői:
Jól izmolt testű, az utazó postagalamboknál valamivel nagyobb, s azokénál hosszabb lábaival
kapcsolatosan emelt mellű és meredek testtartású bagdetta fajta.
Fej:
Közepesnél erősebb. Az enyhén lefelé irányuló csőrgerinc törés nélkül fordul a vele azonos
szélességű és íveltségű fejtetőn át a lekerekedő tarkójába.
Szem, szemgyűrű:
A széles, kétsoros, sárgás pergamen színű, sima felületű szemgyűrűkkel keresztezett
szivárványhártya – sötét íriszű fehérek kivételével – narancssárga, enyhén vérerezett. A tekintet
élénk.
Csőr:
Kissé lefelé irányuló, tőben vastag. A felső káva egyenes gerincének hegye enyhén az alsó
kávára hajló, de azzal tokszerűen záródik. Az orrdudor hosszúkás háromszögletű, enyhén duzzadt,
szimmetriavonalában osztott, sima felületű, fehéren porozott. A csőrszaru világos, de a feketék, a
kékek, a hamuszürkék (hamvasak) valamint a szalagos barnafakók felső csőrkávájának hegyén
mutatkozó sötét jelzettség elfogadott.
Nyak:
Közepes hosszúságú és vastagságú, tartása függőleges. A fej irányában csak mérsékelten
elvékonyodó. A toroktáj kis ívben kikerekített.
Mell: Enyhén emelt tartású, széles, jól izmolt, alig előredomborodó, tollai a váll-búbokat nem
takarják.
Hát:
A vállak között széles, a farok felé egyenletesen elkeskenyedő és egyenes vonal mentén lejtő.
Szárnyak:
Pajzsban szélesek, a test oldalaihoz lazán simulok, búbjaik fedetlenek, a hátat jól takarják. A
közepes hosszúságú evezők hegyei a farokra, annak félhosszáig fekszenek fel. Egymást érintik, de
nem keresztezik.
Farok:
Közepes hosszúságú. A hát lejtését törés nélkül követő kormánytollak keskenyre zártak, végük a
talajt nem érintheti. Számuk: 12
Lábak:
Közepesnél kissé hosszabbak, enyhén tág állásúak. Az alsó combok takaratlanok. A csüdök és
az ujjak tollatlanok, élénkpirosak. A karmok színe a csőrével egyező.
Tollazat:
Dús, tömött, a testhez feszesen simuló.
Szín és rajzváltozatok:
Elismertek fénylő egyszínűekként feketében, vörösben, sárgában és fehérben, de vannak ezen
túl fekete szárnyszalagos kékek, olaj-színűek (csokoládék) és hamuszürkék (hamvasok) is. A
szűkebb hazájukban ezüst néven szereplő egyedek – a kingek azonos szín – illetve
rajzváltozatával egyezően – szalagos barnafakók. A szalagos változatok tollazatát dús
púderezettségük teszi hamvassá.
Enyhe hibák:
Kívánatosnál meredekebb vagy csaknem mérlegállás, kissé egyenlőtlen felületű,
előredomborodó orrdudorok, laposan ívelt torokhajlat, erősen vérerezett szivárványhártya vagy
vérerezett gyöngyszem, részben takart vállbúbok és alsócombok, kívánatosnál hosszabb farok.
Súlyos hibák:
Nagy termet, alacsony állás, laza tollazat, tört ívű csőr-homlok vonal, keskeny fejtető, lapos
tarkótáj, vörhenyes, durva szövetű szemgyűrűk, tőben vékony, hegyes, szabálytalanul záródó
csőrkávák, vékony, hosszú, ívelt tartású nyak, erősen előredomborodó mell, farok mellé érkező
vagy ejtett tartású, túl hosszú evezők, széles farok.
Az értékmérő küllemi jegyek elbírálásának sorrendje:
Fej, szem, szemgyűrű, csőr, csőrdudor, alak, állás, szín.
Gyűrűméret: 9 mm II.